Sorry!

Sziasztok! Van egy rossz hírem! Sajnos ezt a blogot abba hagyom, mert nem lenne időm írni. Nem törlöm ki,de nem tudom tovább fojtatni. Nagyon sajnálom!! Nem tudok mit írni .. Ég veletek! xx

Chapter.2

Első tanítási nap.

Reggel korán ébredtem. Az idő tegnaphoz képest gyönyörű volt. A nap besütőt az ablakon. Az idő hamar telik. Hiszen már azóta az esett óta, hogy az állítólagos apám eljött értem 4 kerek esztendő telt el. Azóta már 16 éves lettem, és a Forksi Gimnáziumba járók. Ami igaz hogy csak ma kezdem,hiszen Szeptember van.  Az első napom az iskolába. Július óta ezt a napot várom. Bugyi ültem az ágyamon,és a falakon lévő képeket néztem,amikor még kislány voltam,mikor meghallottam hogy kopognak.
~Lányom,siess ha nem akarsz elkésni az első napról! - hallottam meg drága nevelő anyukám hangját,mire seperc alatt kipattantam az ágyból,és a gardróbomhoz mentem. Tudtam hogy mert süt a nap,így Alicék nem mennek suliba.Így csak én és Nessie megyünk. Mivel Nessie az idősebb így ő fog vezetni,bár nekem is meg van a jogsim. Nem rég tettem le,így friss vagyok a vezetésben. Gyorsan magamra kaptam egy szolid ruhát,majd az iskolatáskámat,amit még Bella adott nekem. Persze Alice ezt is ellenezni akarta,de engem nem érdekelt. Elég makacs vagyok ahogy . Lesétáltam a lépcsőn,ahol már mindenki ott volt. Alice nagyra nyílt szemekkel nézett végig a ruhámon. 
~Ezt azonnal lecseréled! - parancsolt rám és már közelített is felém. De tudtam hogy nem fogja megengedni hogy ezt vegyem fel. Megmakacsolva magam álltam ott és egy tapotatt se mozdultam. ~Gyere! - szólt újra,de megint nem tőrödtem vele. 
~Nem akarok az első napon úgy kinézni mint egy sarokról ide tévedt ribanc. -   mondtam keményen,mire Emmett felnevetett. ~Ez nem vicc. - fordultam felé. ~Sziasztok! - köszöntem el,és egy - egy puszit adtam anya és apa arcára majd Nessie-t magam után húzva kiléptem a helyiségből. Némán szálltunk be az autójába és indultunk el az iskola felé. 
Mikor az iskolánál az autóból kiszálltam,mindenki megbámult és néhány lány még össze is sutyorgott. Kellemetlenül éreztem magam,de legalább Nessie mellettem volt.
~Minden oké? - lépett hirtelen elém Nessi. Némán bólintottam majd a hátamra tettem a táskámat és elindultam az órámra. Nekem tesi volt,míg Nessie-nek állampolgári. ~Menny végig a folyosón és utána fordulj jobbra,ahol egy másik folyó lesz. Ott a bal oldal 3.ajtó lesz,de nagy betűkkel rá van írva hogy testnevelés terem. Nem tudsz eltévedni. Sok Szerencsét.Szia! - köszönt el,majd sarkon fordult és sietősen elindult az órájára. Vettem egy mély levegőt,és én is elindultam. Mikor megtaláltam a termet kezemet a kilincsre téve,lenyomtam. Belépve az óra már nagyban folyt.De jó,első óra és már el is késtem. Mindig is utáltam a testnevelést.De csak is azért,mert két bal lábas vagyok. 
~Miss Cullen. Jó hogy betévedt! - hallottam meg a tanárnő sipákolását. Hosszú barna haja lófarokba volt kötve és valami régimódi tréning ruha volt rajta. 
~E..elnézést tanárnő,csak.. - mondtam akadozva. Miért vagyok én ilyen félénk? Utálom ezt,de komolyan. Azt vettem észre hogy egy lány hangosan felnevet,mire odakaptam a fejemet. Szőke haja össze volt kötve és rózsaszín szabadidő ruha volt rajta. Arcán 5kg smink volt,ami elcsúfította. Plázacica alakja volt. Nem is értem hogy miért egy ilyen kis városkába költözött,mikor látszik rajta hogy telis-tele van pénzel. Vettem egy nagy levegőt és elindultam az öltözöm felé,de éreztem hogy mindenki engem bámul. Szuper napnak állok elébe! 
                                                  Véleményt nyilvánítani ér!            

Chapter.1

Sziasztok! Mint ahogy tegnap is írtam itt van hát az első fejezet. Remélem tetszeni fog nektek és csak előre írom hogy nem lesz ez sem hosszú. Sok komit,és véleményt kérek :D Puszi xx

 Borzalmas születésnap!

Sírva rogytam le a szobám ajtajának falára. Amiket ma megtudtam,rosszul estek. Pedig ma lett volna életem legszebb napja,de ez helyet a legrosszabb nap lett. Mondtam én Alicenak hogy nem kell buli. Remélem hogy tudja ezek után nem akarok soha többet semmi féle bulit. De hogy ti is tudjátok elmondom mi is történt. 
'Vidám ugrándoztam le a lépcsőn,kedvenc öltözékemben. Imádtam ezt a szoknyát, ez volt a kedvencem. Lent már mindenki ott volt aki nekem számított. 
~Boldog Születésnapot! - kiáltották egyszerre mikor megpillantottak. Bár nem örültem annak hogy ilyen nagy felhajtás van miattam,örültem hogy gondoltak rám. Alice mindenkit elhívót. A Denali klánt,a vérfarkasokat,Charlie bácsikámat,Renée-t és Phil-t. Sőt még Billy is itt volt,aminek kifejezetten örültem. Az arcomra nagy mosoly ült ki,mikor meg pillantottam a felém közeledő Seth-et. A kezében egy kis dobozka volt.
~Boldog Születésnapot Ana! - nyújtotta át a dobozt mosolyogva.
~Nem kellett volna. - vettem ki a kezéből mosolyogva,és megöleltem. ~Köszönöm! - suttogtam a fülébe,végül egy puszit nyomtam az arcára. Nagyot sóhajtott majd átengedett a többieknek is. 
Már nagyban folyt a buli,mikor kicsapódott a bejárati ajtó és ekkor egy számomra ismeretlen személy nézett rám. Edward mellettem termet,és átkarolta a vállamat. Értetlenül néztem ideges arcára. Az idegen közelebb lépett hozzánk és elvigyorodott.
~Ki hagytatátok volna az apát a buliból?! - vigyorgott kajánul. Értetlenül néztem a családomra,majd az idegenre. Ő lenne az apám? Az lehetetlen. De ha igen,miért titkolták volna előlem? Nem értek semmit. 
~Milyen apa? - kérdeztem rá,mikor már zavarni kezdett a csend. de még mindig nem válaszolt senki,ami idegesítő volt. ~ Mi folyik itt anya? - néztem Esme-re értetlenül. Ő csak lehajtotta a fejét és nem nézett rám többet. A szemeimet a stressz könnyei már égetni kezdték,de választ nem kaptam sehonnan sem.  
~Még hogy anya! - röhögött fel a férfi,akinek a nevéről fogalmam sincs. ~Ha tudni akarod akkor én elmesélem. - vigyorgott még mindig,és én még mindig kíváncsian néztem rá. ~ Én vagyok az apád lányom,és hogy tudd nagyon szeretlek,de ez a család elvettek tőlem! - mondta a férfi én pedig hitetlenkedve bámultam rá. ~De most magammal viszlek! - vigyorgott,és felém kezdett közelíteni. Egyre közelebb csúsztam Edwardhoz. Nem érdekel hogy elvittek tőle,mert most vagyok a legboldogabb. 
~De én nem akarok menni. - találtam meg a hangomat végre. Bella elém állt,jelezve hogy ne merjen hozzám érni az állítólagos apám. Nem hiszem el azt hogy Carlisle elvitt volna a kórházból. Nekem azt mesélték hogy anyám mondta neki,hogy ne adjanak át apámnak.  
~De igen is jössz velem! - mondta idegesen és ki kerülte Bellát,majd elkapva a kezem kezdett kirángatni. Sajnos a többiek miatt nem mozdulhattak gyorsan. Mivel Renée,Phil és Charlie nem tudták hogy ők mik így sajnos csak emberi tempót vehetettek fel. 
~Engedj el! Ez fáj. - a könnyeim megállíthatatlanul kezdtek az arcomról folyni,miközben megpróbáltam a kezemet kirántani. 
~Ne kapálózz,hanem gyere már te.. - a mondatott félbe hagyta,mert egy mozdulattal ágyékon rúgtam,majd villám sebességgel rohantam fel a szobámba.'
Utálom ezt a fickót az már tuti. Nem is értem anyu hogy tudott hozzá menni. Hallottam hogy valaki hangosan trappol fel a lépcsőn,mire én ijedten összerezzentem. Nem akartam vele találkozni,bár tudtam hogy az lehetetlen lenne,hiszen 13 vámpír és nem tudom hány farkas volt lent a tágas nappaliba. Kopogást hallottam,ami azt jelentette hogy az a valaki felért a lépcsőn. Amikor kopogott összerezzentem és felsírtam. 
~Én vagyok az,Seth! - jött kintről egy hang. Fellélegeztem és fel tápászkodtam a földről.Ahogy a barátom kinyitotta az ajtót a karjaiba vetettem magam,és sírni kezdtem. Éreztem hogy felkap majd pár másodperc múlva letesz az ölébe. Hozzá bújtam és úgy zokogtam tovább. ~Sssh.. - próbált nyugtatni,miközben ringatott,lassan megnyugodtam és a karjaiban aludtam el,remélve hogy ez csak egy borzalmas álom volt.                                                     Komizni és véleményt nyilvánítani ér!

9.fejezet

Szervusztok! Sajnálom hogy 2 nap után hoztam ezt a részt,de nem igazán értem rá az iskola és tanulás után. Sajnálom hogy ilyen rövid lett,de ez a záró rész. Úgy döntöttem hogy a kövi blogot is ide rakom fel. Remélem tetszett azoknak akik olvasták a blogomat,és a következőbe is bele olvosnak. Remélem komikat is írtok nekem,hogy kinyilvánítsátok a véleményeteket erről. Ha minden igaz már holnap fent lesz az 1.fejezet. :)  Remélem tetszeni fog nektek ez a rész.Puszi xx

Esőtánc és csók.


Az idő múlik,de az érzéseim egy személy iránt nem. Az űr ami a szívemben tátong csak egyre nagyobb, mintha a szívemben kerekedő űr mindent és mindenkit el akarna tőlem taszítani.  Az életem már nem olyan mint régen. Teljesen más lettem. Már nem vagyok az a kislány,aki a La pushi tenger parton ugrándozik a bátyával,aki kergeti a kukacokkal. Nem vagyok az a játékos mint az előtt. Pár hete még én is vidáman táncoltam,énekelt Rosalie és Emmett esküvőjén. De most! Teljesen más lettem. Egész nap az erdőt rolóm és egyedül létre vágyom. Persze tudom hogy Sam mindig valakit küld utánam hogy vigyázzon rám,de engem az sem érdekel. Ha tehetném az életemnek,most ebben a pillanatban végett vetnék,de kinek lenne az jó? Talán Matthewnek és a "legjobb barátnőmnek". Ja,amugy még nem is meséltem el hogy mi történt az esküvő után 2 nappal. 
'Az életem egy nagy szívás. Tönkre tettem egy esküvőt,és most azzal terhelek mindenkit hogy ne hogy vissza jöjjön az a féreg elmebeteg ember. Ember? Miről beszélek én?! Milyen ember az aki a állítólagos barátnőjét leégeti az emberek előtt és még fel is pofozza,pedig tudja hogy a lány testvére egy védelmező típus. Szánalmas! 
~Jól vagy? - hallottam meg egy hangot mögülem,aki ezzel a kizökkentett a gondolat menetemből. Megfordulva egy váratlan személlyel találtam magam szembe. A szemem kitágult és a szám a földet verdeste. Na és ki állt közvetlen mögöttem? Rég nem látott barátnőm nyakába akartam ugrani,de ő egy mozdulattal el állt előlem,így majdhogynem a földön végeztem. Értetlenül néztem Hope arcát,de ő csak dühös - értetlen arcával 'válaszolt'. Végül rá szántam magam hogy rákérdezzek arckifejezésére. 
~Valami baj van? - kíváncsiskodtam értetlenül,mire a lány arcára egyszerre suhant át több érzés. Értetlenség,düh,megvetés és talán szégyen? Miért érzem azt hogy Matthew kiborulásának köze van a barátnőm látogatásához?  Vett egy nagy levegőt,majd szinte kiabálva válaszolt. 
~Még meg is mered kérdezni? Hogy teheted ezt szegény Matt-el? Nem gondoltál rá amikor megcsaltad? Hogy mennyire rosszul fog ez esni neki? Most komolyan,Rachel.Mióta itt vagy még a telefont sem emelted meg nekünk,mikor mi mindig melletted álltunk. De te csak ezzel a lúzer bátyáddal és az ő haverjaival törődsz. Szánalmas vagy,én mondom! - kiabálta az arcomba,és úgy éreztem hogy egy tőrt forgatnak benne. Életembe nem aláztak még úgy meg,mint ahogy azt 2 napja tették,és még én vagyok a szánalmas? Nagyon jó barát az aki még csak nyitott szemmel sem jár. Egyre dühösebb lettem szavait hallva,így én is kiabálni kezdtem. 
~Még te beszélsz? Milyen barátnő vagy,hogy hiszel egy olyan szemét ládának mint az a féreg? Fogadni mernék,hogy abból ami 2 napja történt semmit sem mondott el. Kitalált egy hülye mesét,és még talán szét is verette magát,csak azért hogy hihetőbb legyen a meséje.  Milyen barátnő vagy már te,hogy velem veszekszel,mikor tisztán látszik az arcomon hogy ő ütött meg. - direkt oldalra fordítottam a fejem,ahol egy lila folt és egy karcolás volt. ~És csak hogy tudd a bátyámról jobb ha most le szállsz,mert ha a barátnőm vagy - voltál -, akkor is kikaparom a szemed. És hogy tudd,mikor te nem voltál ott Nessie igen. És mellesleg ők a CSALÁDOM! - az utolsó szót ki hangsúlyoztam és az arcába üvöltöttem,hogy tudja gyűlölöm. Kikelésemre nem igazán számított,mert vissza hőkölt. Tulajdonképpen pontosan eszt akartam elérni. Nem tudott válaszolni,így egy utolsó mondat után ott hagytam. ~Most pedig tűnj el! - mondtam és egy mosoly jelent meg arcomon.'
Vissza emlékezve az arcára,újra kiült az a kárörvendő vigyor a számra. Azóta nagyon sok minden történt. Pedig csak pár hét múlt el. Pl.: Ideköltőztem Forksba ,ott hagyva mindent. A munkámat,de persze itt úgyan úgy írom a számokat. Az életem üres lenne a dalaim nélkül.
A gondolataim között méláztam,mikor valami nedveset éreztem elsőnek a kezemen,majd végül mindenemen. Felpillantva az égre az eső esett. Úgy döntöttem hogy táncolok egyet az esőbe - amit már rég kiakartam próbálni -, így feltápászkodtam. Elkezdtem forogni,miközben mosolyogtam. Mindig is utáltam az esőt,de most jól esett. Nem az a téli eső volt,hanem mint egy nyári zápor. A tánc közben a lábam meg akadt valamiben mire én majdnem hátra estem,de ekkor valaki elkapott és karjaiba zárt. Felnézve a személyre Seth-et pillantottam meg. Már ő is csurom vizes volt,de ahogy észre vettem nem érdekelte. Bár ő nem is fázhatott. 
~Táncolsz velem? - kérdezte mosolyogva. Az arcomra kiüllt egy vigyor,és táncolni kezdtem vele,közben egy dalt kezdtem csak neki énekelni . 
~Take my hand, take a breath Pull me close, and take one step... - csak is neki írtam ezt a számot. Még pár napja,és most alkalmam van rá hogy el énekeljem neki. Megbabonázva néztünk egymás szemébe,és körbe táncoltunk szinte az egész partot. Mióta itt vagyok nem volt még ilyen szép pillanatom. Soha nem éreztem magam ilyen boldognak. Úgy éreztem hogy a világ most csak körülöttünk forog,és nem akartam hogy ennek vége legyen. Csak is a pillanatnak éltem,és énekeltem. Can I have this dance? Can I have this dance? - az utolsó két mondat után csak azt éreztem,hogy nedves ajkai enyémekre tapad. A fellegekbe jártam. Hányszor álmodtam már erről,de elmondani nem mertem senkinek. Tudtam hogy bolond voltam,amiért idáig mertem húzni. Kezdetektől ezt álmodtam,és most megkaptam. Mikor ajkait leszedtem enyémről,rá haraptam arra,de a mosoly nem ült le arcomról.  
~Sajnálom! nem akartam r... - kezdett volna szabadkozni,de ajkaimmal gyorsan elhallgattattam. ~Szeretlek! - mondta ki azt a szót amit rég óta vártam. Az eső elállt és a nap kisütött. Úgy tűnik minden nekünk él! 
                                                     Vége         

8.fejezet

Sziasztok! Sajnálom hogy tegnap nem volt rész,de mint ahogy eddig is hangsúlyoztam,NEM minden nap tudok hozni részt. Köszönöm ha ezt megértitek. Szóval itt van a következő rész. Puszi xx

 Váratlan ismerős!

A szertartás után a menyasszony és a vőlegény egy eldugott helyen beszélgettek,míg a többiek ettek és táncoltak. Én is épp Carlisle-al táncoltam,mert 'felkért'. Valami lassú szám volt,de nekem nagyon tetszett. 
~Hogy érzed magad? - kérdezte a fülemhez hajolva. Még így is alig hallottam mit mondott,pedig szinte már kiabált. A lassú zene eléggé hangos volt. 
~Remekül! Nagyon tetszik az esküvő. - mosolyogtam,és tudtam hogy így is meghallja. 
A beszélgetésnek ennyi is volt,de aztán átadtam Carlisle-t Esme-nek és elindultam valamit inni. Végül egy pohár pezsgő mellett döntöttem, ami most nagyon jól esett. 
~Szia! - hallottam meg mögülem egy hangot,mire ijedten ugrottam egyet,majd kifújtam a levegőt. ~Bocsánat! Nem állt szándékomban megijeszteni. - kezdett el szabadkozni Seth, de gyorsan befogtam a száját. 
~Semmi baj. - mosolyodtam el,de a szavakat csak suttogtam. A zene már elég hangos és gyorsabb volt.~Táncolunk? - kérdeztem,mikor elfogyott a poharamból az ital. 
~Persze. - mosolygott Seth,majd karon ragadtam és a parkett felé húztam. Már régebb óta csak ketten táncoltunk,mikor egy lassú szám következett. A köreinkben lévő emberkék közelebb bújva egymáshoz táncoltak,én és Seth pedig csak egymás szemébe nézve álltunk. Végül ő húzott magához közelebb és homlokát enyémre nyomva táncoltunk. Le sem vettük egymás szemét a másikéról. Nem szerettem táncolni,de ez most valahogy más volt. Mintha nem is táncolnánk,hanem lebegnénk. Ahogy sötét szemeibe néztem,a gyomromban lévő lepkék életre keltek. Életem legjobb tánca most történik meg. Hirtelen egy ismerős hangra lettem figyelmes.
~Ti mi a fenét csináltok? - hallottam meg egy ismerős hangot. Mindketten oda kaptuk a fejünket,és az én szám a padlót verdeste. Igaz hogy ez csak egy tánc volt,de ő ezt nem tudhatja.
~Én.. ez nem az aminek látszik. - kezdtem össze - vissza beszélni. 
~Ja,én meg a nagyanyád vagyok,mi ?! - kiabálta Matthew magán kívül. Mindenki minket bámult,miközben mi veszekedtünk. 
~Matthew,ez tényleg .. - kezdtem volna,de ekkor a keze csattant az arcomon,mire én a földre estem. Az arcom égett,de ez a barátomat nem érdekelte. Bella,Alice és Nessie körém gyűltek,de én nem tudtam felfogni az egészből semmit. Nem értettem hogy most miért ilyen erőszakos! 
~Ezt neked,te kurva! - kiabálta idegesen,majd Seth felé fordult volna,de ekkor már Edward és Sam lefogta. Elkezdett kapálózni,de semmit sem ért,mert ők kétszer erősebbek voltak ennél a srácnál. 
~Matthew,azonnal takarodj még a portáról is,mert nem állok jót magamért. - kiabálta idegesen Seth,mikőzben teljes testében remegni kezdett. 
~Jared,Paul és Quil vigyétek innen Sethet, Embry vidd innen ezt a szemét ládát! - kiabálta bátyám sürgetően,és a srácok már vitték is Sethet,míg Embry át vette Matthewet. Sam idegesen térdelt le mellém,miközben szólongatott. Mivel a lányokra figyelni sem tudtam a hirtelen ért ütés miatt így bátyám egy kis hideg vizet fröcskölt az arcomra. Egyből megráztam a fejemet és bambán bámultam a körülöttem lévő emberekre. 
~Jól vagy? - kérdezgette mindenki,de én csak az arcomhoz nyúltam,mivel eszeveszettül éget.  
~Gyere lekezelem! - nyújtotta a kezét Carlisle,és Esmével az oldalán bevittek a dolgozó szobájába,hogy az arcomra jeget rakjanak. Milyen jó volt elsőnek ez az esküvő,és az miatt a barom miatt egy átok lett. Ezt biztos hogy nem bocsájtom meg neki. Még hogy én megcsalom? Bolond duma. Ő hányszor csalt már meg engem,és meg bocsájtottam neki. 
                                                Komizni ér!