Chapter.1

Sziasztok! Mint ahogy tegnap is írtam itt van hát az első fejezet. Remélem tetszeni fog nektek és csak előre írom hogy nem lesz ez sem hosszú. Sok komit,és véleményt kérek :D Puszi xx

 Borzalmas születésnap!

Sírva rogytam le a szobám ajtajának falára. Amiket ma megtudtam,rosszul estek. Pedig ma lett volna életem legszebb napja,de ez helyet a legrosszabb nap lett. Mondtam én Alicenak hogy nem kell buli. Remélem hogy tudja ezek után nem akarok soha többet semmi féle bulit. De hogy ti is tudjátok elmondom mi is történt. 
'Vidám ugrándoztam le a lépcsőn,kedvenc öltözékemben. Imádtam ezt a szoknyát, ez volt a kedvencem. Lent már mindenki ott volt aki nekem számított. 
~Boldog Születésnapot! - kiáltották egyszerre mikor megpillantottak. Bár nem örültem annak hogy ilyen nagy felhajtás van miattam,örültem hogy gondoltak rám. Alice mindenkit elhívót. A Denali klánt,a vérfarkasokat,Charlie bácsikámat,Renée-t és Phil-t. Sőt még Billy is itt volt,aminek kifejezetten örültem. Az arcomra nagy mosoly ült ki,mikor meg pillantottam a felém közeledő Seth-et. A kezében egy kis dobozka volt.
~Boldog Születésnapot Ana! - nyújtotta át a dobozt mosolyogva.
~Nem kellett volna. - vettem ki a kezéből mosolyogva,és megöleltem. ~Köszönöm! - suttogtam a fülébe,végül egy puszit nyomtam az arcára. Nagyot sóhajtott majd átengedett a többieknek is. 
Már nagyban folyt a buli,mikor kicsapódott a bejárati ajtó és ekkor egy számomra ismeretlen személy nézett rám. Edward mellettem termet,és átkarolta a vállamat. Értetlenül néztem ideges arcára. Az idegen közelebb lépett hozzánk és elvigyorodott.
~Ki hagytatátok volna az apát a buliból?! - vigyorgott kajánul. Értetlenül néztem a családomra,majd az idegenre. Ő lenne az apám? Az lehetetlen. De ha igen,miért titkolták volna előlem? Nem értek semmit. 
~Milyen apa? - kérdeztem rá,mikor már zavarni kezdett a csend. de még mindig nem válaszolt senki,ami idegesítő volt. ~ Mi folyik itt anya? - néztem Esme-re értetlenül. Ő csak lehajtotta a fejét és nem nézett rám többet. A szemeimet a stressz könnyei már égetni kezdték,de választ nem kaptam sehonnan sem.  
~Még hogy anya! - röhögött fel a férfi,akinek a nevéről fogalmam sincs. ~Ha tudni akarod akkor én elmesélem. - vigyorgott még mindig,és én még mindig kíváncsian néztem rá. ~ Én vagyok az apád lányom,és hogy tudd nagyon szeretlek,de ez a család elvettek tőlem! - mondta a férfi én pedig hitetlenkedve bámultam rá. ~De most magammal viszlek! - vigyorgott,és felém kezdett közelíteni. Egyre közelebb csúsztam Edwardhoz. Nem érdekel hogy elvittek tőle,mert most vagyok a legboldogabb. 
~De én nem akarok menni. - találtam meg a hangomat végre. Bella elém állt,jelezve hogy ne merjen hozzám érni az állítólagos apám. Nem hiszem el azt hogy Carlisle elvitt volna a kórházból. Nekem azt mesélték hogy anyám mondta neki,hogy ne adjanak át apámnak.  
~De igen is jössz velem! - mondta idegesen és ki kerülte Bellát,majd elkapva a kezem kezdett kirángatni. Sajnos a többiek miatt nem mozdulhattak gyorsan. Mivel Renée,Phil és Charlie nem tudták hogy ők mik így sajnos csak emberi tempót vehetettek fel. 
~Engedj el! Ez fáj. - a könnyeim megállíthatatlanul kezdtek az arcomról folyni,miközben megpróbáltam a kezemet kirántani. 
~Ne kapálózz,hanem gyere már te.. - a mondatott félbe hagyta,mert egy mozdulattal ágyékon rúgtam,majd villám sebességgel rohantam fel a szobámba.'
Utálom ezt a fickót az már tuti. Nem is értem anyu hogy tudott hozzá menni. Hallottam hogy valaki hangosan trappol fel a lépcsőn,mire én ijedten összerezzentem. Nem akartam vele találkozni,bár tudtam hogy az lehetetlen lenne,hiszen 13 vámpír és nem tudom hány farkas volt lent a tágas nappaliba. Kopogást hallottam,ami azt jelentette hogy az a valaki felért a lépcsőn. Amikor kopogott összerezzentem és felsírtam. 
~Én vagyok az,Seth! - jött kintről egy hang. Fellélegeztem és fel tápászkodtam a földről.Ahogy a barátom kinyitotta az ajtót a karjaiba vetettem magam,és sírni kezdtem. Éreztem hogy felkap majd pár másodperc múlva letesz az ölébe. Hozzá bújtam és úgy zokogtam tovább. ~Sssh.. - próbált nyugtatni,miközben ringatott,lassan megnyugodtam és a karjaiban aludtam el,remélve hogy ez csak egy borzalmas álom volt.                                                     Komizni és véleményt nyilvánítani ér!