1.fejezet

Sziasztok! Ahogy mondtam nem mindennap lesz rész,de ma hozok mert nagyon jó kedvem van.Remélem el nyeri majd tetszéseteket és kommentálni is fogtok. Jó Olvasást! xx

 Seth kiborul!

 Két nap.Összesen két nap telt el azóta hogy találkoztam azzal az öt sráccal.Azóta már Jacobbal és Renesmee-vel is volt lehetőségem egy-két szót váltani.Mindenki nagyon rendes velem. Most és a parton ültem és gondolkoztam. Miért nézett rám úgy Seth? Semmit nem értettem ebből az egészből.Sok hülyeségen gondolkoztam mikor megszólalt a telefonom. -Ne már még ez is! - gondoltam felháborodva,majd előhalásztam és megnéztem ki az.
~Szia Matthew! Mondjad?! - szóltam bele 'nagy lelkesedéssel'. Semmi kedvem nem volt beszélni a barátommal. Mivel nekem olyanom is volt. Nagyából ő is mondta hogy utazzak ide egy időre. 
~Szia Hercegnőm! Hogy vagy? - kérdezte,mire én elmosolyodtam. Szerettem ha Hercegmőmnek szólított. Innen tudtam hogy igazán szeret. 
~Remekül,most már! Na és te? - kérdeztem jókedvűen. 
~Ez a két nap szenvedés volt számomra. Alig vártam hogy hallgassam a hangodat! - mondta szinte már nyálasan. Nem baj,szeretem hogy ha így beszél. Ekkor egy hangot hallottam meg mögülem. Hátra pillantottam és Seth állt mögöttem.
~Figyelj Matt.Most le teszem.Szia! - köszöntem el és meg sem várva válaszát letettem. Még a Sam sem tudja hogy barátom van,és ha rajtam múlik nem is tudja meg.
~Szia! - villantottam meg fogaimat,mire szokás szerint megremegett. Már nem is csodálkozom ezen. De most rá kérdezhetnék. De mit mondanák? Figyelj Seth,miért néztél rá megbabonázva? Vagy ..  Figyelj,miért néztél rám olyan csodaszépen? Ebből egyik sem lenne valami kívánatos. De valahogy meg kell tudnom ezt.Ez számomra olyan mintha kísértés lenne,de komolyan. Tudni kell rólam hogy addig nem nyugszok míg meg nem tudom amit akarok. Elég makacs lány vagyok. Anya mindig azt mondta hogy nem estem messze tőle.
~Szia! Leülhetek? - kérdezte mosolyogva,de azért nem mozdult a helyéről. 
~Nyugodtan. - mondtam és megpaskoltam a mellettem lévő helyett. Az arca nagyon vidám lett és lepattant mellé. A kezünk között talán 1 centiméter ha volt.Beraktam az ölembe és kérdőn pillantottam rá. 
~Arra gondoltam,hogy ha neked sem probléma,hogy mesélhetnél magadról. - nézett rám,kicsit huzakodva. Nem igazán szerettem magamról beszélni,de ha ő ezt szeretné. 
~Mit szeretnél tudni? - kíváncsiskodtam. 
~Mindent amit lehet. - mosolygott és mélyen a szemembe nézett. Ezt utáltam,utáltam ha valaki a szemembe nézz. Így mint ahogy mindig most is elpirulva hajtottam le a fejemet. 
~Oké. - nyögtem ki,majd újra rá néztem. ~ Rachel Rosalie Uley vagyok,és álltalába Rachelnek vagy Rachnak szólítanak. 21 éves vagyok és Londonba születtem. Sam a féltestvérem apai ágról.Samen kívül egyetlen egy testvérem sincsen. Van egy legjobb barátnőm Hollywoodban,és egy barátom. - fejeztem be. Észre vettem hogy Seth keze ökölbe szorul amit tulajdonképpen nem értettem.Most mi baja van? begörcsölt a keze? Hirtelen felpattant,mire én nagyon megijedtem. Teljes testében remegni kezdett és valami olyasmit motyogott hogy 'barát!'. Én csak bámultam rá értetlenül. Hirtelen azt vettem észre hogy valaki felránt,Sethet pedig ketten lefogják. Ijedtemben egy kisebb sikoly hagyja el a számat. 
~Vigyétek innen Sethet de azonnal. - hallottam meg Sam ideges hangját mögülem. De ekkor késő volt. Seth a szemem láttára változott át egy vérfarkassá. Ruhái darabokra szakadva repültek mindenfelé.Egy darab a fejemre is hullott. Én csak lefagyva álltam és hagytam hogy a fejemre essen a ruhadarab. Seth vicsorra lassan eltűnt,majd vissza se nézve elrohant az erdőbe. Ez az egész az én hibám. Minek kellett nekem azt mondanom hogy van barátom? Egy szívtelen dög vagyok. Remegve álltam a helyemen és éreztem hogy mindjárt elájulok.
~Az Istenbe! Rachel hallasz? - hallottam meg Sam ideges hangját,de megszólalni nem bírtam. Én akartam hogy lássam hogyan változnak át farkassá,hát tessék. Megtörtént! Most tuti fix hogy többet nem merek majd Sethre nézni. Lassan,remegő lábakkal fordultam meg és Sam szemeibe néztem. ~Jól vagy? - kérdezte kicsit nyugodtan,hiszen adtam valami élet jelett. 
~Tökéletesen! - suttogtam elhaló hangon. Hát persze hogy nem vette be. Már ismer annyira hogy tudja ez teljes felzaklatott. Hirtelen a lábam teljesen elgyengült,majd elvesztettem az egyensúlyomat és K.O . Elájultam. Persze a tudatomba voltam,és éreztem hogy valami vagy valaki felemel. De ekkor megéreztem valami meleget. Tudtam hogy Sam teste így hozzábújtam,mert nagyon fáztam. A szám is remegett,és a hasam is korgott az éhségtől. 
~Paul,Jared és Quil mennyetek Seth után. - parancsolta Sam és a hangjából egy kis düh is szikrázott. ~Szóljatok Jacobnak is,hiszen neki biztos hogy megnyugszik! - parancsolta,majd éreztem hogy sétálni kezd. De ekkor a tudatomat is elvesztettem.    
                                                    Komizni ér!